Szentivánéjen a mormoták földjén

Szentivánéj. Az év leghosszabb napja. Valóban. Nem csak mert ezen a napon van itt a környékünkön a legtovább világos. Az idén tényleg kevesebb alvás jutott. Történt ugyanis, hogy ezt az éjszakát egy jó nagy "franciaágyban" töltöttem. Ahhoz nem volt elég nagy, hogy 26-an elférjünk benne, de 13-an azért összepréselődtünk.

Még mielőtt fantasztikus bulira gondolnál..... igaz történetünk előző nap kezdődött, amikor a kb. 1 perccel rövidebb nappalt is jól kihasználtuk:

Hajnali 5-ös kelés, zötykölődés szép kis országunkon keresztül, este 8-as érkezés Tirolba, egy "zsákutca" faluba. Számításaink szerint a hegyitaxi felvisz 2100 méterre. Ha nem esik az eső. De esik. Legfontosabb és kevésbé szükséges holmik szortírozása után megindulunk a taxi keréknyomában. Az időjárás megkönyörül, így kényelmesen és szárazon - mint a liberós babaposi - baktatunk felfelé. Hátizsákjaink kissé túlméretesek (lévén a fuvarhoz igazítottuk), de vesszük a kanyarokat. 10-kor szürkül, s lassan csak sziluetteket látok. "Már megint mint keresek itt?" - kérdezem magamtól, baktatva a semmiben, a sötétben, s csak sejtésem van, hol járok, hiszen eddig még nem tapostam enneka hegynek az oldalát. Kiszélesedik a völgy, várom a hívogató sárga fényt egy ablakból, mint Juliska, amikor Jancsival eltévedt a sűrű, sötét erdőben. Egyelőre csak a szél érkezik, már csak a lábam elé nézek, meditálok, amelyeből Laci hangja riaszt: "ott a ház!". Valóban, mint a mesében, kellemes hőmérséklet, meleg vacsora, hideg sör, mosolygós fogadtatás. Este 11-kor, 2100 méteren a semmiben. Hiába, ez nem Magyarország. Az egész ház makulátlan, nincs kedvem még lefeküdni.

Reggel kényelmesen kelünk, hiszen a napi túraadagunk összesen 3 óra. Az időjárás nem felhőtlen, mondhatni rendkívül felhős, ezért mégis kicsit sürgetem a csapatot. Magamon is nevetek, hiszen legszívesebben itt maradnék, vagy lemennék a faluba, tudván, hogy a felső ház "visszazárt", még nem indult be a szezon. Biztos megint a megérzésem, ami azt súgja, a következő éjszakánk nem lesz kellemes.

Gyönyörű a völgy, elfelejtem, hogy inkább lefelé mennék. "Piiiijjjj, piiiiijjj" -jeleznek a mormoták. "Jönnek! Itt vannak az idei turisták!" Kidugja a fejét, a másik iszkol a meghízott fenekével, egy páros táncol, vagy éppen