Mandala túra élmények és információk

Egyszer régen a cimboráimmal...

Mi is a sok keleti mászó által jól ismert PARKOLÓ-ban tanyáztunk a RAX tövében.
De kinek nem volt olyan korszaka, amikor a patakban fürdött, ahol a sörök is hűltek,
matracon főzött és persze jókat mászott a Höllental falain.
Ezen a hétvégén azonban a patak zaját nem a fiatal tábortűz-sztárok gitározása nyomta
el. Valami más, érthetetlen és nem kicsit bizarr jelenség fogadott minket.
Biztos sokan emlékeznek még a diáktáborokban és kempingekben parancsnoki-nak
becézett nagy, fenéklemez nélküli sátortípusra, félköríves zippzár bejárattal.
Na egy ilyen állt megérkezésünkkor a parkoló alsó sarkában. Mivel a sátorból kiáramló
égtelen zaj miatt távolabb már nem volt hely, a szomszédban vertünk sátrat.
Amikor benéztünk, egy srácot láttunk, a fülén hatalmas fejhallgatóval törökülésben
ült egy DJ-keverő előtt, mellette két lemezjátszó és két nagy hangláda működött.
Mögötte állt egy másik, cigivel a szájában és sörrel a kezében. Feje a nem túl bonyolult
ritmusú technora billegett. Gondoltuk majd csak elzárják, hiszen esteledik. Mi nem
igazán mutattuk ki megdöbbenésünket a dolgon, bedobtuk a patakba söreinket,
gyorsan sátratvertünk és már rotyogott is a közös lencsés, káposztás, pacalos rizseslecsó.
Aztán azt érzékeltük, hogy másokat viszont meglehetősen zavar. Söröm mellett hátra-
dőlve kíváncsian vártam, hogy az általam "oly nagyon kedvelt" keleti csapat gitárosa
mit ér el náluk. Na most a hóhért akasztják gondoltam. Nehezen viselte, hogy mások
számára van idegesítőbb a börtön ablakában, vagy a 16 tonnát-nál is. Volt aki rendőrt
akart hívni. Mi nem ártottuk bele magunkat a vitába, hiszen a kempingezéssel mi is
illegális tevékenységt folytattunk. más stratégiát választottunk. Megkínáltuk őket sörrel,
majd amikor már minket is zavart egy kicsit a szünet nélküli kvarc-oszcillátor stílus,
egyetlen kérésünk után öt percre lecsavarták és beájultak.

Másnap, mászásból visszaérve láttuk, hogy ők is akkor értek "haza" egy tálca dobozos
sörrel és egy karton cigivel. Az egyikük berántotta a kis agregátort a sátor mögött és
már kezdődött is a müsor. Kérdezték, hogy mit szeretnénk. Csend persze nem lett,
de csapatunk dohányos tagjához hozzávágtak egy doboz cigit. Este felé aztán megint
szóltunk és lecsavarták. Ez igy ment szombaton is, azzal a kis közjátékkal gazdagítva,
hogy tüzet raktak a sátruk előterében, ahonnan pár perc múlva kimenekültek a füst
elől. Persze mentették magukkal a lemezeket, amelyeket kempingező hűtődobozokban
tartottak. A parkoló többi lakója is átszellemült egy kicsit. A visszaérkezők azt kérdezték:
mivan, nincs muzsika?
Vasárnap aztán összepakoltunk és hazajöttünk. Máig nem értjük, hogy a srácok miért
pont azt a nyugodt helyet választották. Talán a helyi kempinges, vagy szállodás bérelte
fel őket, hogy üldözzék el onnan a mászókat? Ki tudja?
De így telt az a bizonyos technós hétvége.

B